„Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” Galata 6,2
Egy lelkipásztor jó szokása, hogy időnként betekint gyülekezete különböző bibliatanulmányozó csoportjainak találkozására, és ha hiányt észlel, az Úr Jézus szavaival érdeklődik: „És a többi kilenc?!”. A jelenlevők mosolyognak, de ugyanakkor zavartan néznek össze, mert mintha a lelkipásztor kérdése nem csak érdeklődésből, hanem számonkérésből is fakadna. Mind az érdeklődés, mind a számonkérés jogos a pásztor részéről, viszont, mivel a csoportban egyenrangúság van, ezért kényelmetlenek az olyan témák, mint az egymás számonkérése, felelősségre vonása, figyelmeztetése, sőt akár még egymás terhének hordozása is, ha az a bibliai kontextusban jön szóba.
Az idézett igevers egyike a legismertebbeknek a Galata levélből, sőt mondhatni az egyik legkedveltebb a Bibliából. Rövid, könnyen megtanulható, inspiráló és pozitív üzenete van, amely arra sarkallja a híveket, hogy vegyék fel egymás gondját, baját, nehézségeit, és segítsenek a teherhordozásban. Szép énekek és költemények születtek csupán ebből a tíz szóból. Viszont ha egy lépéssel hátralépünk, meglátjuk, hogy ez az igevers nem csak egymás gondjainak közös cipelésére utal. Ez is benne van, de elsősorban nem erre szólítja fel a keresztyén embert, hanem arra, hogy legyen kész elhordozni azt a terhet, ami lelki testvére bűnbeesésével jár együtt. Ez pedig nem egy ajánlás, nem egy választható lehetőség, hanem szent parancs a lelki emberek számára, hogy szelíd lélekkel helyre igazítsák azt, akit előfogott valamilyen bűn. Az eredeti szövegben olyan kifejezés szerepel, amely egy birkózó vetélytársával kapcsolatos felülkerekedését írja le. Tehát nem egy kísértésről vagy alkalmi bűnről van szó, hanem olyan vétekről, amely letiporja és rabláncra veri lelki testvéremet, szolgatársamat. Az ige szerint, ha lelki ember vagyok, felelősségem elhordozni a másik bűnterhét, és szelíd lélekkel igazítani őt helyre, vigyázva, hogy én magam se essek ugyanabba a kísértésbe. Ez is a szolgatársi kapcsolat része, mert nagyobb a kár, veszélyesebb a következmény, ha a bűn egy lelki munkáson kerekedik felül, és tiporja őt le. Szolgálatának ereje gyengül, bűne nem fog titokban maradni, hitelessége csorbul, és kapcsolatai elhidegülnek.
Imádkozzunk ezen a héten olyan szolgatársi kapcsolatokért, ahol a számonkérés, a számadás és a figyelmeztetés nem kényes téma, hanem a szeretet szabálya szerint van gyakorolva. Kérjünk Istentől egészséges kapcsolatokat, ahol a tapintatosság és szelídség megnyitja a szolgatársak szívét, ahelyett, hogy az udvariasság kényelmébe húzódna vissza. Ha erre igyekszünk, nem lesz szükség senki bűnterhét elhordoznunk. És ha mégis lenne olyan helyzet, amikor szükség lesz rá, vállaljuk ezt, hogy ő megtérve vétkéből helyreálljon magánéletében és a szolgálatban is, hiszen az Úr Jézus sem pártolt el mellőlünk legbűnösebb állapotunkban sem!
