„Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy. […]elkezdte a tanítványok lábát mosni.” János 13:3,5
Bár minden szolgálatban nagyon fontos szerepet tölt be az alázat, mégis vannak olyan szolgálati területek és kapcsolatok, ahol az alázat megfelelő mértéke nélkül az a jó cselekedet vagy szívesség megvalósíthatatlan. Átolvasva azt az alkalmat, amikor az Úr Jézus megmosta tanítványai lábát, észrevehetünk két nagyon fontos tanulságot:
1) Az alázatos szolgálathoz fel kell nőnünk. Jézus nem annak ellenére mosta meg a tanítványok lábait, hogy ő az Isten Fia volt, hanem pontosan ezért volt ő alkalmas erre a szolgálatra. Tisztában volt azzal, hogy az Atya mindent a kezébe adott, ezért szabadon választhatott bármilyen módszert a tanítványok tanítására, és ő ezt az alázatos szolgálatot választotta. Az alázatos szolgálat nem a hívő élet, sem a hívő szolgálat első fejezetei közé tartozik, amelyen hamar túl szeretnénk esni, mert nagyobb és szebb dolgok várnak ránk a szolgálat későbbi fázisában. Hanem az alázatos szolgálat az a bizonyos nagyobb és szebb dolog, ami vár ránk, ha hajlandóak vagyunk törekedni az elérésére. Az alázatos szolgálat nem egy kiinduló pont, nem egy alacsony lépcsőfok a szolgálatban, hanem egy magasan elhelyezkedő csúcspont, ahova fel kell kapaszkodni.
2) A Mester példája kötelezi a tanítványt. Az Úr Jézus, miután befejezte a tanítványok lábainak megtisztítását, megkérdezte tőlük, hogy értik-e miért tette ezt velünk, és elmagyarázta. Úgy tűnik, ez egy olyan lecke volt a tanítványoknak, amely hatásosabban volt bemutatva, mint csupán szavakban vagy példázatokban átadni nekik. A 12-16 versek alapján azt látjuk, hogy mivel a Mester hajlandó volt így szolgálni tanítványai felé, ezért tanítványoknak is kötelességük így szolgálni társaik felé. A 17. versből viszont az is kiderül, hogy aki felfedezi az alázatos szolgálatban rejlő áldást és beteljesülést, az rájön, hogy ez a szolgálat legalább annyira szól róla, mint arról, akinek a lábát mossa.
Az alázatos szolgálatra való hajlandóságunk alapján lemérhetjük a Mesternek való engedelmességünket, az egymás iránti szeretetünket, sőt mi magunk is inspiráló példákká lehetünk tanítványaink számára.