„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Máté 1,23
Amikor Krisztus áldozatáról van szó, akkor általában gondolatunk a Golgotához ugrik, amely valóban a legfontosabb mérföldkő megváltásunk történetében. Viszont nem létezne a golgotai mérföldkő a betlehemi mérföldkő nélkül. Krisztus számára nem csak kereszthalála járt óriási áldozattal, hanem először az Isten velünk létének megvalósítása.
Egy számunkra egyelőre elképzelhetetlen, tökéletes létről mondott le, amikor a Földre született. Még ha nem is a legszerényebb körülmények között történt volna ez, hanem az emberi kényelem legmagasabb fokát élvezve élte volna le életét, a földi és mennyei lét közötti különbség akkor is kimondhatatlanul nagy lett volna.
Lemondott korlátlan teljhatalmának használatáról. Nem magáról a hatalomról mondott le, hanem, hogy az Írások beteljesedjenek; nem használta fel azt a lehetőséget, hogy tizenkét sereg angyalnál is többet kérjen az Atyától.
Lemondott az Atyával való közvetlen kapcsolatáról, azért, hogy közvetlen kapcsolatban legyen a bűnös emberekkel, akikről előre tudta, hogy sorozatosan vissza fogják őt utasítani, és végül keresztre fogják feszíteni.
Lemondott a mennyország bűntelen légköréről, és vállalta a világ romlottságát. Szemünk, fülünk, szívünk érzékennyé válik, amikor csak egy rövid időre is istenkáromló környezetbe kerülünk. Krisztus tiszta szívének több, mint harminc évig kellett elszenvednie ezt az érzékenységet.
Közeledve és készülve Megváltónk Földre születésének ünnepéhez, fontoljuk meg, és legyünk nagyon hálásak az Immánuel áráért!