„Ezért tehát, mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatban állunk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt.” – 2 Korinthus 4,1-2
A szubjektív igazságok időszakában Pál apostol missziós nyilatkozatát még inkább magunkévá kell tennünk: ravasz húzások nélkül Isten hamisítatlan igéjét és az igazságot nyíltan hirdetni. Ezáltal felajánljuk önmagunkat az emberek lelkiismeretének megítélésére. Ezzel a magatartással sebezhetővé tesszük magunkat felnőttek és gyermekek előtt egyaránt.
Motivációnk viszont Pál megállapításában rejlik: az így hirdetett evangélium csak azok számára nem lesz elég világos, akik elvesznek (3 v.). Ezek szerint, akik megtartatnak, azok befogadják az evangéliumot, és érettük megéri sebezhetővé válnunk! Amikor az evangélium befogadói lelkiismeretének megítélésére bízzuk magunkat, tudjuk, hogy meg fogják rajtunk látni, hogy nem önmagunkat, hanem Krisztust hirdetjük (5 v.).