Két éves cuki apróságaimat kell ma bevezetnem a tél világába, szépségeibe. Feladat a javából!
Az előkészített szemléltető anyagok mellé serényen hópelyheket varázsolok, egy kölcsönkért formalyukasztóval. Minden készen áll. Hangulatkeltésbe belefoglalom az ,,Ember, ember, december…” kezdetű dalocskát is, hisz valamennyire már ismerik. Éneklik is vidáman, fej bólogatva, főleg a ,,Ha- ha – ha, havazik..” résznél. (a hangutánzó szavak mindig kedélyvarázsosak számukra). Aztán minden pici tenyérre egy papír hópelyhet illesztek, hadd nézzék, csodálják. ,, Ha még nincs igazi” – szalad át a gondolatomon, aztán reflexszerűen az ablakra pillantok. És íme a CSODA! Mintha csak fehér lepkék szálldosnának, előtűnnek az első ,,igazi” hópelyhek. ❄❄❄❄☃☃
Emberi korlátozottságomra rácáfolva érkeznek az égből és üzenik: vannak csodák!❤ Mert a hópelyhek is azok! És mennyi minden más! Amikor érezzük, hogy kevesek vagyunk, de ott van bennünk a készség, az akarás a jóra, Isten hozzáadja ráadásként az Ő részét. Így egészülnek ki a dolgok, válik a tökéletlen tökéletessé. Mennyei hozzájárulása révén jön létre a Csoda!
Míg gyermekeim érdeklődve csodálják, kémlelik, tapintják a friss pelyheket, szívemen átcseng az ádventi gondolat:
,,Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.”(Reményik S.)
Kulcsár Márta írása