„De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” – Lukács 10,20
A tanítványok örömmel tértek vissza kiküldetésükből, hiszen olyan megtapasztalásaik voltak, mint azelőtt soha. Az, hogy még(!) az ördögök is engedelmeskedtek nekik, arra enged következtetni, hogy több csodában és élményben volt részük. Mesterük azonban figyelmüket a körülményekből fakadó örömről az állandó öröm forrására irányította.
Valóban nagy öröm az, amikor szolgálatunk áldásos és eredményes. Azonban a keresztyén élet nem az ideiglenes boldogságról szól, hanem arról az állandó örömről, amely üdvbizonyoságunkból fakad. Amikor csüggedés fenyeget, mert a szolgálatod akadályozva van, bátorítson az az öröm, hogy neved fel van írva a mennyben. Amikor a fásultság környékez, mert úgy gondolod, hogy szolgálatodnak már egy ideje nincs szemmel látható eredménye, meríts erőt abból az örömből, hogy neved fel van írva a mennyben.
Örülj, ismét mondom örülj! Krisztus azért szeret téged, aki vagy Őbenne, és nem azért, amit teszel őérette. Te pedig tedd meg érte azt, amit tenned kell, mert szereted Krisztust, hiszen neki köszönhető az, hogy neved fel van írva a mennyben!
