„Eljásib pap, aki Istenünk háza kamráinak a felügyelője volt” … „átengedett neki egy nagy kamrát” (4-5.v.)
Mindegy, hogy kinek. Lényeg, hogy átengedte. Átengedte valakinek azt a területet, ami Isten tulajdona volt. Ekkor kezdődtek a problémák.
Az Ige szerint testünk az Isten temploma. (1Kor 6,19) Szeretjük mondani, énekelni, hogy a szívünkben is Ő lakik. De vajon van-e olyan kamrája, ahová Ő nem léphet be? Van-e az életünknek olyan területe, amit átengedtünk valaki/valami másnak?
Legtöbbször nem fogjuk fel ennek súlyosságát, de Nehémiás gonosz dolognak látta az „átengedést”, és azonnal intézkedni kezdett. Parancsára megtisztították a templomot, visszaállították a rendet.
Nyilván Isten is gonosznak látja, ha kiszorul templomainkból, életünkből vagy életünk egy-egy területéről. Hajlandó vagyok-e az önvizsgálatra, vagy külső parancsra várok?
„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23-24)