„Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam, és miután magamban meghánytam vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat… Akkor ezt mondtam: nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink? Hiszen én, rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük nekik ezt a tartozást. Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is! Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogy te kívánod… Az egész gyülekezet áment mondott rá és dicsérte az Urat. A nép pedig eszerint járt el.”
Nehémiás 5, 6-7a; 9-12a;13b
Az elöljárók nem tartották be a szegényekre vonatkozó törvényt, elmulasztottak könyörületesnek lenni, a nép szenvedett miattuk, s az Úr Nehémiást használta fel, hogy megfedje és helyre állítsa őket. Nehémiás haragra gerjedt, de nem cselekedett meggondolatlanul, felindulásból. Meghányta-vetette a dolgokat, az Úr elé vitte az ügyet, s csak azután figyelmeztette, fedte meg az elöljárókat. Az Úrtól nyert bölcsességgel, higgadtsággal, szeretettel, de határozottan járt el. Képviselte Istent a nép előtt, jó példával járt el, segített a helyzet megoldásában is.
Isten szereti népét, ezért figyelmezteti oly sokszor. Saját népét gyermekeként terelgeti, figyelmezteti, megfeddi, ha kell, óvja a rossztól, a veszedelemtől.
Úgy, ahogy Nehémiás közvetítette Isten akaratát, kérését a nép felé, ugyanúgy a szülőknek, tanítóknak a feladata, hogy a gyermekeket terelgessék az Úr útján, figyelmeztessék, feddjék, ha kell, bölcsességgel és szeretettel, jó példával járjanak előttük. A nép is tudta a törvényt, de elfelejtette azt, nem aszerint élt. A gyermekek is gyakran elméletben tudják a szabályokat, hogy mi a jó és mi a rossz, de az engedelmesség nehezebb. Nem elég elmondani valamit a gyermeknek, be kell azt mutatni is, majd gyakorolni kell, hogy belsővé váljon. S ha már gyakoroltunk valamit, még akkor is megtörténik, hogy valami nem mindig sikerül. De jó tudni, hogy újra lehet kezdeni, van kegyelem.
Hála, hogy mi is megtapasztaltuk Isten kegyelmét a Krisztusban kapott megváltás által. Ne felejtsük el, hogy kegyelemből, szeretetből van üdvösségünk, s új életünk. Ezt az isteni kegyelmet és szeretetet közvetítsük a gyermekek és fiatalok, az elveszettek felé, hogy látva példánkat ők is keressék Istent, s személyes kapcsolatba léphessenek vele.
Maradjunk szoros kapcsolatban Istennel, hogy meghallhassuk figyelmeztetését, legyünk készek a Lélek vezetése szerint járni, hogy a ránk bízott nyájat a jó úton tudjuk terelgetni.
„Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít” Jób 5,17-18
„Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” Példabeszédek 3,12
„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” Zsidók 12,11
Bereczki Klára, Temesvár