„Fölkelnek előtte fiai…” Példabeszédek 31,28a
A Példabeszédek könyvének utolsó 21 igeverse arról beszél nekünk, hogy milyen az Isten előtt kedves nő és édesanya. Ugyanakkor nem csak Isten véleményét olvashatjuk ezekben a versekben őróla, hanem arról is, hogy férje és gyermekei is szeretettel megbecsülik személyét és munkáját. A bevezető gondolatok ellenére viszont nem az istenfélő nő és édesanya személyével vagy szerepével kapcsolatban szeretnélek buzdítani benneteket. Ezúttal a gyerekek felé szándékszom irányítani figyelmünket, mégpedig ami az édesanyákról kialakult vagy kialakulófélben levő képüket illeti.
Úgy gondolom, sajnos, mindenki előtt ismert az a portré, ami a nyugati világ véleményét tükrözi az édesanyákról. Az anyaság, ami sokkal több mint a gyermekvállalás, szinte szinonimává vált a feladással, csőddel, befellegzett jövővel. Szerintük az értékes nő otthonától távol, családjától teljesen függetlenül kell keresse a tiszteletet, megbecsülést, elismerést és akár még a szeretetet is. Aki ezt másképp gondolja (még ha nem is bizonygatja) az sajnálatra méltó és szerencsétlen, akit a gólya rossz évszázadban pottyantott le. És még szó sem esett a nyugati világ véleményéről, ami az istenfélő édesanyákat és az ő nevelési meggyőződésüket illeti.
A reánk bízott gyerekek nem csak a nyugati és keleti világ közti határvonalon egyensúlyoznak, hanem a család és az édesanya bibliai, tradicionális felfogása és az önimádó világ „progresszív” nyomása között is. Imádkozzunk ezen a héten azért, hogy a holnap felnőttjei még ma helyes képet alakítsanak ki – elsősorban saját édesanyjukról. Imádkozzunk, hogy a fiúk gyengédnek ismerjék meg, és ne gyengének ítéljék meg édesanyjukat. Még ha rossz példát is látnának édesapjuktól, a Biblia fényében és a tanítók segítségével törekedjenek édesanyjuk szeretetére és megbecsülésére, „fölkelve édesanyjuk előtt”. Ennél szebb anyák napi ajándékot ritkán kapnak a fiús édesanyák. Ami a lányokat illeti pedig, (sajnos) értük még többet kell imádkoznunk, mert az ő esetükben tovább kell mennünk, mint amit a fiúkról említettem. Az ő esetükben azért is imádkoznunk kell, hogy saját magukról, mint jövendőbeli édesanyákról kialakulófélben levő képük helyes legyen. Kérjük Istent, hogy a nyugati nyomás és az esetleges negatív otthoni élmények ne hagyjanak mély nyomokat befolyásolható lelkükben, hogy féljenek vagy megvessék a családalapítás és anyaság gondolatát.
Járjunk közbe a gyermekekért és az édesanyákért buzgó, kitartó imákban!