„Bármit mond nektek, tegyétek meg!” János 2,5a
A kánai menyegző történetét nagyon gyakran olvassuk, tanítjuk a vasárnapi iskolában, hiszen ez volt Jézus első csodatétele. Mégis, amikor most, legutóbb ezt az Igét az Úr újból elém hozta, új fényben ragyogott minden egyes szava, és személyes üzenet lett nekem, amit szeretnék veletek is megosztani.
Bármit mond nektek, tegyétek meg!- mondta Mária, Jézus anyja a szolgáknak. Újból tudatosult bennem, hogy szolga vagyok, Isten gyermekeként arra lettem elhívva, hogy mások fele szolgáljak. De bármit mond, megtenni? Még akkor is, ha képtelenségnek, értelmetlennek tűnik emberi, véges értelmem előtt? A szolgák előtt is, valószínű teljesen értelmetlennek tűnhetett megtölteni vízzel a már üres, mosakodáshoz szükséges kővedreket, hiszen már a menyegző javában folyt, már túl voltak a szokásos mosakodáson. Azon is gondolkodtam, olvasva a történetet, hogy a szolgák nem tudhatták előre, hogy csoda lesz belőle, ha engedelmeskednek, hiszen ez volt Jézus első csodája. És mégis engedelmeskedtek. Mennyivel inkább engedelmeskednem kell Jézus szavának, hiszen már annyiszor tapasztaltam meg Őt, csodáit.
Egy másik dolog, amit az Úr tanított nekem ebből a történetből, hogy az Úr egyszerű eszközöket használ ahhoz, hogy a szükséget betöltse. Hat kőveder – amit a mosakodáshoz használtak-, közönséges eszközök, de az Úr használni tudja.
Életem is csak egy közönséges kőveder, nem drága fém, arany, ezüst, sem finom porcelán, csak cserépedény, kőveder. De ha üres, az Úr azt be tudja tölteni színültig. Úgy, hogy nem marad helye semmi másnak, sőt túlcsordulhat belőle mások fele az áldás, Igéjének drága, édes bora.
Óh, Uram, kérlek, segíts, hogy engedelmes legyek neked, ne okoskodjak, hanem legyen kész a szívem feltétel nélkül engedelmeskedni neked, hogy használhass eszközül mások szükségének a betöltésében! Kérlek, segíts egyszerű eszközöd lenni, üres lenni, hogy betölthesd szívemet színültig Igéddel, szereteteddel! Kérlek, Uram, használj mások szükségének a betöltésére, hadd kóstolják meg azok, akiket rám bíztál, hogy jó az Úr, és érdemes benne bízni, neki engedelmeskedni!
Barabás Emőke, Sepsiszentgyörgy
