„A Jézus előtt és mögött vonuló nagy tömeg mind azt kiáltotta: Hozsánna! Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön!” Márk 11,9
Ünnepi tömeg fogadta az Úr Jézust a Jeruzsálembe való bevonulásakor, egy héttel a golgotai kereszthalála előtt. Neki fájt az elveszett voltuk, amiből őket szabadítani jött, a tömeg viszont nem ismerte fel igazi állapotát, ahogyan Jézust sem úgy ismerte, aki valójában volt. Saját elképzeléseikben hittek. Hazug ünneplés volt.
Vajon én felismerem-e igazi állapotom, igazi indítékaim és azt, hogy legmélyebb vágyaim milyen irányba sodornak, milyen „minőségben” közeledek az ünnephez?
A jeruzsálemi tömeg másfajta szabadítót várt. Jézus szabadítani jött, de nem a földi nyomortól első sorban, hanem az elveszett voltukból, a bűneikből, megkötözöttségeikből, lelki betegségeikből. Hiába ünnepeltek, életük ugyanolyan összetörött és bűneiktől megkötözött maradt. Ezért az ujjongó tömegből hirtelen, pár nap elteltével a mennyei Király halálát követelő tömeg lett.
„Ezért hát ezt üzeni nektek Izráel Szentje: „Mivel szavaimat nem tisztelitek, inkább hisztek a hazugságnak, és abban bíztok, aki becsap és nyomorgat titeket, ezért bűneitek miatt úgy jártok, mint a megrepedt fal, amely már összedőlni készül, de egy nap majd leomlik hirtelen-váratlan. Egy pillanat alatt összetörik, mint a cserépkorsó, amelyet gazdája haragjában a földhöz csapott, ízzé-porrá zúzott úgy, hogy cserepeivel már sem tüzet nem vihet senki a tűzhelyről, sem vizet nem meríthet a ciszternából.” Ézsaiás 30,13-14
A bűn fertelmesen ront és pusztít ma is. Elég egy esés, egy repedés, előbb-utóbb kímélés nélkül eltör, és végzetes következményekkel is járhat. Nagy a sodrása, még, ha piciny szellőként is indul, s még akkor is, ha valahol mélyen tudjuk, hogy hazugságról van szó, vágyaink és kívánságaink mégis szívesen szót fogadnának. Aki valamilyen szolgálatot végez, akár gyermekek között, akár más területen, sokféle támadásnak van kitéve. Elnyelő mélységek, elborító hullámok és ordító oroszlánok leselkednek rájuk, hogy lefegyverezzék, hogy használhatatlanná vagy tehetetlenné tegyék az Úr munkájában. De annál inkább szolgálni kell, és nem meghátrálni. Kerül, amibe kerül, nem tanácskozva testtel és vérrel. Erős a sodrás, de a szolgálat még erősebbé tesz. Hitben, meggyőződésben, kitartásban. Ezért tegyük le a minket megkörnyékező bűnöket, terheket. Ezért, Húsvét közeledtével egybeesve, valóban tegyük le mindazt, amit Jézus a keresztre vitt. Tegyük le mindazt, ami helyett az Úr kegyelmet és a sötétségből, a halálból való feltámadást akarja adni. Hazug ünnep helyett legyen a szabadulás, a feltámadás és a szolgálat igazi öröme a miénk!
„S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, akik Őt szolgálják.” Ézsaiás 31,18
Józsa Anikó, Nyárádszereda