„És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.”
János 16,8
Hála legyen Istenünknek, hogy mi a Szentlélek eljöveteléről már múlt időben beszélhetünk, sőt nemsokára újra ünnepelhetjük ezt a valóságot, visszaemlékezve az első pünkösdi eseményekre!
A Szentháromság harmadik tagja az, aki pártfogónk, vigasztalónk, figyelmeztetőnk, a Szentírás magyarázója és nem utolsó sorban örökké hűséges munkatársunk a lelki munkában. És mint minden jól működő munkakapcsolatban, mindkét félnek pontosan meghatározott szerepe, feladata, felelőssége és hatásköre van; nekünk is és a Szentléleknek is.
Az idézett igeversből (és nemcsak) tudhatjuk, hogy a Szentlélek az, aki leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn. Más fordítás szerint meggyőzi, majd megint más fordítás szerint megfedi, megdorgálja a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében. Tehát nem mi vagyunk azok, akik a világot és a benne lakozó embereket és gyerekeket győzzük meg elveszett állapotuk felől. Ezt tudjuk a Bibliából, és ismerjük tapasztalatainkból. Van, aki ezt savanyúan ismeri be, mert minden lelki munkára szánt erejét az erőszakos meggyőzésbe fekteti, és a pokollal ijeszteget felnőttet és gyereket egyaránt; míg mások megkönnyebbülnek, mert úgy gondolják, megszabadultak a felelősségtől, és így az evangélizációjuk információközléssé zsugorodik.
Mennybemenetel és pünkösd között irányítsuk figyelmünk és imáink azokra a hatáskörökre, amelyekben mi és a Szentlélek együtt kell munkálkodjunk. A misszióparancsnak engedelmeskedve feladatunk, hogy tanítványokká tegyük: a mi esetünkben a gyerekeket. Természetesen nem létezik tanítványozás megtérés nélkül, és megtérés sem valamilyen evangélizálás nélkül (vasárnapi iskola, gyerekklub). De nem szabad elfelejtenünk, hogy az evangélizálásban „csak” az evangélium őszinte, tiszta bemutatása tartozik ránk, nem a meggyőzés, leleplezés vagy – ami még ennyire sem – a megdorgálás. Az első pünkösd eredményeként született első gyülekezetről azt olvassuk, hogy a hívek részt vettek az apostoli tanításban, azaz tanítványozási kurzusok keretein belül növekedtek hitükben, és hogy az Úr volt az, aki „napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel”. Tehát a bűn, az igazság és az ítélet felőli meggyőzés az Szentlélek feladata, és mi közreműködünk vele. A tanítványozás viszont a mi feladatunk, és a Szentlélek az, aki együttműködik mivelünk.
Adjunk hálát Istennek Szentlelkéért, és hogy nem a mi feladatunk az elveszettek meggyőzése! Köszönjük meg, hogy a Szentlélek munkatársként is mellénk szegül, és még a mi hatáskörünkbe tartozó feladatokban (evangélizálás és tanítványozás) is segítségünkre siet. Kérjük a Szentlélek jelenlétét minden szolgálatunkra és a közeledő ünneplésünkre is.
