„De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, URam! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli.” 1Móz. 15,2
Miközben József életének első leckéjével készültem a minap a gyerekekhez, nem tudtam a központi igazságra összpontosítani: ne irigykedj! Elvonta figyelmemet Jákob igazságtalansága, s bár nehéz szimpatizálni olyan fivérekkel, akik kistesójukat rabszolgaságba adják, mivel az a kedvenc, mégis az járt a fejemben, hogy ezek a gyerekek hányféle igazságtalanságot kell, hogy átéljenek, s talán a történet elején mégiscsak a fivérekkel fognak jobban együtt érezni.
Aztán azon morfondíroztam, hogy mennyi negatív mintát hoznak a felnőttek magukban gyermekkorukból a szülői szerepükbe: Jákob apja, Izsák is jobban szerette Ézsaut ugyebár. Visszamenve még egy generációt Ábrahám sem lehetett tökéletes apa, egyik rossz döntést halmozva a másikra – az Izmáellel való kapcsolata enyhén szólva problematikussá vált, s Izsák sem állt túl közeli kapcsolatban elvadult féltestvérével. Egyik nehéz szív követi a másikat, hogyan lehet ebből valami pozitívat kihozni? Az, hogy ne irigykedj, nem elég … Legyen az üzenet ezúttal az, hogy örülj a más örömének? De hogyan, ha téged nem szeretnek? Mert ez nemcsak egy szebb ruháról meg fantasztikusabb álmokról szól, hanem arról, Adyt idézve, hogy “Szeretném, hogyha szeretnének, / S lennék valakié.”
És akkor beugrott: hála. Az tud örülni a más örömének, aki hálás a saját áldásaiért. A hála nem arra összpontosít, hogy valakinek van valami, ami nekem nincs, vagy éppen: valakit szeretnek, engem pedig nem, hanem arra, hogy én szeretem az Urat, aki jó hozzám, ezért ujjongok. Hálából fakad az öröm. Ez a hála azonban nem a kínos fajtából való, hanem teljesen felszabadult. Sima, mint az olaj Áron szakállán. De az is igaz, hogy sziámi ikrek a hűséggel. Az irigység ugyanis nagyító alatt nézve lázadás, vagyis hűtlenség. Arra gondoltam: van-e az ősatyák korszakában valaki, akiről elmondható, hogy a kritikus pillanatban nem lett irigy, hanem örült a más örömének? Elkezdtem számolni az egész Bibliában azokat, akiket megkísérthetett az irigység, de ők hűséggel válaszoltak, és ez örömből fakadó hálához vezetett. Van egy pár, de nem túl sok… És akkor megakadt a szemem a damaszkuszi Eliézeren, Ábrahám szolgáján.
Eliézer lett volna Ábrahám örököse. Izsák születése után nem lehetett neki könnyű megbirkózni új helyzetével. Azonban végletekig menő hűséggel szolgálja őt továbbra, s a Rebekát kereső történetben egy olyan Istennel való mély kapcsolat rajza tárul elénk, ami még ma is fényesen ragyog. Ennek az embernek a lelke tele volt hálával! Légy olyan, mint Eliézer: örülj a más örömének! Ez egy nagyon jó kontrasztot képez az irigykedő testvérekkel szemben József történetében. Köszönöm, Uram, ezt a szolgát, akit nem rontott meg a lassan ölő keserűség!
