„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.” Zsoltárok 119,9
A serdülőkor meghatározó változásokat hoz magával, mint a tinédzserek testének gyors fejlődése, érdeklődési területek megváltozása, baráti kapcsolatok elsőbbsége, az ellenkező nem romantikusabb fényben tűnik fel, és még hosszasan sorolhatnánk. Minden ilyen jellegű újdonság biológiailag, szellemileg vagy érzelmileg leterheli a tiniket, illetve ezek a változások a helyes illemet nem ismerve egymás sarkára taposva zúdulnak a serdülőkre. E korszak viharos éveiben a tucatnyi mérföldkövek között ott rejtőzik a legfontosabb is: a megtérés és újjászületés mérföldköve.
Nincs szükség statisztikára, elég, ha mindannyian saját gyülekezetünkre gondolunk, és egyértelművé válik, hogy milyen hordereje van a serdülőkorban megtörténő vagy éppen elmaradó újjászületésnek. Azokról, akik tinédzserként adták át életüket Krisztusnak, általában elmondható, hogy kevesebb időt töltöttek az élet árnyékos oldalán, kiegyensúlyozottabb felnőttként élnek, és aktívak a szolgálatban is. A gyülekezet elveszett bárányai esetében viszont arra a következtetésre jutunk, hogy mivel nem történt őszinte változás a serdülőkor elején, vagy akár azt megelőzően, szívük megkeményedése lett ennek az eredménye. Ezt csak későbbi és sokkal nehezebb megtérés követte, vagy még mindig nem jöttek haza.
Az ifjú tiszta életútjának megtartása az Úr igéjével kezdődik el és fejeződik be. Hisszük, hogy a vasárnapi iskolai vagy gyerekklubos aranymondásokat nem hiába tanulták meg a mai tinik, akik tegnap még gyerekek voltak. Viszont, mivel a társadalom külön csoportként kezeli őket, a gyülekezetnek sem szabad a tiniket gyerekként vagy fiatal felnőttként kezelnie. Imádkozzunk, hogy minden evangéliumi közösségben helyt kapjanak a biblikus, igényt kielégítő és Krisztushoz vezető tiniprogramok, hogy ebben a kritikus, de gyorsan tovatűnő korban a serdülők elérkezzenek a legfontosabb mérföldkőhöz, Megváltójuk keresztjéhez!
