Minden alkalmon, legyen az gyülekezeti hétvége, gyerekhét, szóljon a felnőtteknek vagy gyerekeknek, a játékoknak minden korosztálynál nagy sikere van, hiszen kikapcsolnak, szórakoztatnak, és engednek felszabadulni. Megszüntetik az ismerkedés nehézségeit, ledöntenek korlátokat, lehetővé teszik, hogy azok legyünk, akik igazán vagyunk, hiszen ilyenkor mindenki a feladatra koncentrál, igyekszik a legjobbat kihozni magából a saját vagy a csapata érdekében. A játékok egyben eszközök is lehetnek arra, hogy egy-egy üzenetet elmélyítsünk, tapasztalati síkon is magukkal vigyék a résztvevők az érzékeltetni kívánt tanítást.
Míg tart a nyár, rengeteg alkalmunk nyílik játszani: ott a vakáció, a közös nyaralások, kiruccanások, táborok, bibliahetek, gyerekalkalmak. Ha már a tarsolyunk kezd megürülni, mindig jól jön néhány újabb játékötlet. A következő játékokat lehet kint vagy bent (nagyobb teremben) is játszani.
!Minden játékban elhagyható az „Az a csapat nyer…” kezdetű mondat, így csak a móka kedvéért folyik a játék, és nem a dicsőségért!
1.
Kellékek: 2-3 nagy-felfújt nylon labda (ahány csapatot szeretnénk)
A gyerekeket csapatokra osztjuk. A csapattagok fél-fekvő pozícióban egymás mögé ülnek. Az első a két lába közé fogja, majd hátradőlve hátrafelé indítja a labdát. Így, lábbal adják hátra egymásnak. Amelyik csapatban hamarabb hátraért a labda, az nyert. ó
2.
Kellékek: csapatonként egy kosárlabda, édességek, fólia, (esetleg gyerekenként egy-egy tasak, amibe az édességet gyűjthetik)
Az édességeket labdává fóliázzuk. A gyerekek körbeállnak. Egy gyerek megkapja a kosárlabdát, a tőle jobbra álló az édességcsomagot. A kosárlabdát tízszer kell pattogtatnia, addig az édességcsomag bontogatható (csak kézzel, ill. kézben tartva). 10 pattogtatás után a labdás továbbadja a labdát a tőle balra állónak, és átveszi az édességcsomagot. Ez így megy körbe, amíg a fólia teljesen kibomlik, és az összes édességnek gazdája akadt. Minden gyerek megtarthatja azokat az édességeket, amelyek nála potyogtak ki a fóliából.
Nehezítés: konyhakesztyűvel bontogatni.
3.
Nagy „ejtőernyős” játék-lehetőségek:
- helyet cserélnek a lányok/fiúk, míg a többiek az ejtőernyőt magasba emelik
- forogjanak/ugorjanak körbe
másszanak be alá
4.
Kellékek: speciális gördeszkák (a csapatok számának függvényében, itt: 3)
3 csapatot egyenként kétfelé osztunk, majd felállítunk egymással szemben, így:
…… ……
…… ……
…… ……
Az egyik oldalon levő csapat tagjai kettesével elindulnak: egyik a deszkán ül, a másik tolja. Ha átértek, a deszkák gazdákat cserélnek, és ellenkező irányba indulnak. Ha a szemben álló játékosok kicserélődtek, a játék véget ért. Az a csapat nyer, ahol ez leghamarabb sikerül.
Változatok:
- egyéni, hátrafelé tolt gördeszkákkal
szarvas ugrólabdákkal
5.
A gyerekek négy sarokba rendeződnek (tetszés szerint, nem fontos az egyensúly), amit 1, 2, 3, 4 számokkal vagy négy színnel jelölünk. A játékvezető csukott szemmel mond egy számot/színt. Aki annál a saroknál áll, kiesik. Aki bent maradt, újrarendeződik. Ezt addig ismételjük, amíg csak 1 gyerek maradt a játékban.
6.
Kellékek: csapatonként 1-1 fürdőszivacs
Csapatonként sorba állva egymásnak adogatják a szivacsot állal (áll és nyak közé szorítva), elsőtől az utolsóig, majd vissza. Az a csapat nyer, ahol előbb érkezik vissza a szivacs.
7.
Kellékek: csapatonként egy-egy labda (itt: 3)
3 csapatot egyenként kétfelé osztunk, majd felállítunk egymással szemben. A köztük levő nagy tér közepére egy-egy labda kerül, így:
…… O ……
…… O ……
…… O ……
Az első elmegy a labdáért, térde közé szorítja, és úgy sétál a csapata szemben álló részéhez. Stafétaszerűen adják egymásnak, amíg mindenki labdához jutott már.
8.
Kellékek: a gyerekek számától függően 8-16 labda, ragasztószalag vagy kréta a középvonal valamint a „samaritánus házának” jelölésére
Két csapat játssza, a játékteret középen elválasztjuk (csíkkal jelöljük, kezdéskor erre helyezzük a labdákat), minkét csapatnak egyenlő térfelet biztosítva. A csapatokban van 1 (2) „irgalmas samaritánus”. A játékosok a saját térfelükön maradva próbálják kidobni az ellenfél játékosait (fejre dobás nem számít, csak nyaktól lefelé!). Akit a labda elért, le kell ülnie. A „samaritánus” a kidobott játékosokat érintéssel visszahozhatja a játékba. Ő az egyik sarokban megjelölt „házban” biztonságba vonulhat. A játék akkor ér véget, ha kidobták valamelyik csapat „samaritánusát”.
9.
WC-tula: Fogócskához hasonló játék, akár több fogóval (tulával), ha sok a gyerek. Akit a tula megérintett, ülést mímelő pozícióba ereszkedik, és egyik kezét feltartja (WC-vé változik). Akkor szabadulhat fel, ha „lehúzzák”: aki szabad, az az ölébe ül, a felemelt karját megfogja és „lehúzza” a WC-t.
10.
Kellék: egy nagy tekercs szigetelőszalag
A ragasztószalagból kis karikákat tekerünk, és minden játékos orrára ragasztunk egyet. A játékosok egymással párbajoznak, megpróbálják egymás orráról (csak orral) megszerezni a szalagot. Aki a sajátját elveszítette, kiesett. Aki a legtöbbet (az összeset) összegyűjtötte, az nyer.
11.
Előkészítés: a pálya közepén egy nagy nylon-zsák leragasztva – ez egy biztonságos sziget; szétszórva mindenfelé akadályok (szivacsok, gördeszkák, hullahopp karikák, labdák stb.) – ez a „Mogyoróvaj-mocsár”.
A gyerekeket két csapatra osztjuk, a „mocsár” két oldalán helyezkednek el. A játék célja, hogy a két csapat cseréljen helyet, anélkül, hogy bárki a mocsárba esne. Ha egy lábbal/kézzel is lelépett, azaz „beleesett a mocsárba”, újra kell kezdenie az átkelést.
12.
Kellékek: 1-3 ugrólabda
Kijelöljük a pályát: egy nagy téglalap jelöli a játékteret, ezen belül egy ovális/kör alakú tér az „óceán”; a kör széle és a téglalap határai között hagyjunk elegendő helyet a „biztonságos zóna” számára. Kijelöljük a „cápákat”, a többiek a „halacskák”.
A cápák, akik a gyerekek számától, illetve a kívánt nehézségi foktól függően lehetnek egyedül, ketten vagy hárman, csak ugrólabdán közlekedhetnek, és igyekeznek elkapni a halacskákat. Akit elkaptak, az kővé válik. A halacskák csak ugrálva közlekedhetnek az egyik parttól a másikig.
Jó szórakozást!
