„Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket!” 1 Korintus 16,18
Júliusban két vakációs bibliahét lebonyolításában segíthettem, és mindkét alkalommal abban a kellemes élményben volt részem, hogy felfedezhettem szolgatársaim Istentől kapott talentumait, és láthattam, ahogy a legnagyobb cél érdekében, az evangélium megosztásában hasznosítják. Valójában az első héten ragadott meg ez az élmény, amikor csak köszönő viszonyba levő gyülekezeti tagokkal szolgálhattam együtt egy héten keresztül, naponta több órán át. A második alkalommal pedig már tudatosan kerestem, kutattam a szolgáló csapatot összetevő személyek talentumainak megnyilvánulását.
Legyen szó vakációs bibliahétről vagy táborozásról, mindkét esetben lehetőségünk van a megszokottnál több időt tölteni azokkal, akikkel együtt szolgálunk azon a bizonyos héten, mint általában az év folyamán. Olyan személyekről van szó, akikkel amúgy is együtt szoktunk szolgálni, csak ezúttal sokkal intenzívebben; de az sem kizárt, hogy azok közül is csatlakoznak a bibliahéthez/táborhoz, akikkel addig még nem szolgálatunk együtt, vagy éppen csak most kóstolgatják a szolgálat egyedi ízeit.
Bármilyen kapcsolatról is legyen szó, imádkozzunk és készüljünk úgy, hogy a feladatok sűrűjében spóroljunk meg elegendő időt és energiát, hogy meglássuk szolgatársaink talentumait, amint azokat a legnagyszerűbb cél érdekében hasznosítanak. Természetesen a mi megfigyelésünk nem kell titok maradjon; fejezzük ki szóban vagy írásban, hogy erőfeszítésük nem maradt észrevétlen. Szeretetnyelvtől függetlenül a szavakba öntött elismerés balzsam minden szolgáló lélekre. Végül, de semmiképp sem utolsó sorban, a bibliahét vagy tábor lezajlása után bátorítsuk őket, hogy ezután is alkalmazzák frissen hasznosított talentumaikat. Esetenként a személyes bátorítás billenthet át valakit az alkalmi és állandó szolgálat közti határvonalon.