“Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” Máté 28,18-19
Krisztus önmagáról tett vallomásában nem csak bizonyságtevésünk motivációját kaptuk meg, hanem ehhez a küldetéshez szükséges felhatalmazást is. Olyan időket élünk, amikor a szubjektív, meghatározatlan igazságok ideológiája olyan magaslatokra tör, ahol a szemmel látható valóságot is hajlandó nem csak megkérdőjelezni, hanem vakmerően le is tagadja azt (lásd a nemi azonosság „kérdése”). Egy ilyen korszakban, amikor mindenkinek testreszabott igazsága van, a „felvilágosult” társadalom kész keresztre feszíteni azokat, akik az abszolút igazság képviselői. Ezekben a zavaros időkben nekünk nagyon fontos szilárdan meggyökerezni nem csak abban az igazságban, amelyet teljes szívünkkel hiszünk, hanem abban a meggyőződésben is, hogy ezt nekünk hirdetnünk kell. Nem csak azért, mert az embereknek tudniuk kell Krisztusról, hanem azért is, mert Krisztus erre parancsot és felhatalmazást adott mindenkori tanítványainak.
A misszióparancs és az arra szükséges, elengedhetetlen felhatalmazásunk nem egy vallástól, nem egy ideológiától, nem egy egyháztól, nem egy gyülekezettől, nem egy evangélistától és nem egy tanítótól származik, hanem a világmindenség Urától! Krisztus nem véletlenül és nem hiába beszélt először hatalmáról, és csak utána a tanítványok feladatáról. Néki adatott minden elképzelhető és elképzelhetetlen hatalom mennyen és földön, ezért ő az egyetlen, akinek joga van ránk ruházni a bizonyságtevéshez szükséges felhatalmazást! Ha a Sátán alkalmatlansággal, megkülönböztetéssel, intoleranciával vádol, és Krisztus mindent elsöprő hatalmának elhallgatására kísért, mutass rá felhatalmazásodra és Felhatalmazódra!
