Színes ősz köszöntött Kerek-erdőre. Mindenki csodálta a színpompás erdőt, és egy kicsit büszkék is voltak az állatok a csodás otthonukra.
Egyik reggel a tüskés família útra kelt, és mint a harci katonák meneteltek át az erdőn. Elől ment Sün-papa, őt követte Sün-mama, utánuk a Sün-gyerekek: Sára, Samu és Soma. A hajnali fényben Uhu bácsi hunyorogva nézte, hogy hova menetel a Sün család, de annyira nem volt kíváncsi, hogy megkérdezze tőlük.
A Szarka, aki mindent tudni akart, most sem akart lemaradni semmiről, ezért egy darabig titokban repült utánuk, majd egyszer csak rájuk rikácsolt.
– Hova mentek?
De válasz nem érkezett. Válasz helyett Sün-papa legyintett egyet, és folytatták tovább az útjukat. A Szarka visszafordult és azt kezdte híresztelni Kerek-erdőben, hogy a Sün család elköltözött az erdőből. A többiek csak találgatni tudták, hogy vajon mi lehet az oka a költözésüknek.
Mindenki tudta Kerek-erdőben, hogy Sün Soma nagyon csintalan állat volt. Úgy mondják, hogy megváltozott, de kevesen voltak, akik ezt elhitték. Somának nem volt könnyű az élete, mert mindenki azt várta tőle, hogy bizonyítsa a változást. Nem ment mindig olyan könnyen, ahogy sok kicsinek és nagynak sem megy olyan könnyen ma sem.
Hova menetelt a Sün család? Ez volt mindenki kérdése, és választ senki sem kapott. Eltelt az a nap is, csak úgy, mint a többi. És így telt el a következő, és az utána következő nap is, míg egy késő délután a Sün család ismét felbukkant Kerek-erdőben. Elől jött Sün-papa, őt követte Sün-mama, utánuk a Sün gyerekek: Sára, Samu és… Hova lett Soma? A Szarkának erre is volt válasza.
– „Biztos elhagyták útközben” – gondolta magában, és már vitte is a hírt Kerek-erdő minden zeg-zugába.
Erre a hírre Uhu bácsi is felkapta a fejét, de mivel nem volt kíváncsi természet, csak magában törte a fejét. Kérdezni már senki nem mert, tudták, Sün-papa csak legyintene egyet a válaszadás helyett. Nem volt bőbeszédű a Sün népség.
Ez idő alatt messze Kerek-erdőtől Sün Soma egy fontos feladatot kapott. Távoli rokonaik nagy bajban voltak. A Sün rokonok egy másik erdőben éltek, és egy nap az egész család: szülők és a 12 Süngyerek csapdába esett, és az emberek fogságába került. Egy galamb hozta a hírt Kerek-erdőben élő Sün családnak, azért kelt útra az egész família, hogy segítsenek rajtuk. Kiszabadították a rokonokat, de a fogságot a Sün-anya és a 12 Sün-gyerek élte túl. Ki gondoskodik ezután annyi éhes szájról? Ki segít Sün-anyának a 12 rakoncátlan Sün-gyerek nevelésében? Ez nem volt kérdés, mert Sün Soma azonnal tudta, hogy itt az ideje, hogy bizonyítson. Azt is tudta, hogy a Nagy Király ezt várja el tőle. Soma ott maradt a rokonoknál. Újra felépítette a Sün-lakot. A nagyobb Sün-gyerekekkel elindult élelmet keresni télire. Nem volt könnyű feladat, annyi csintalan Sün-kölyköt nevelgetni. Soma olyan sokszor régi önmagára ismert, ahogy a rosszaságaikat látta.
– „De jó, hogy meg lehet változni!” – sóhajtott fel örömmel Soma. Mennyi panaszt és zúgolódást kellett hallgasson Soma a Sün-gyerekektől, amint a hegyre kapaszkodtak fel, hogy bejárják a gyümölcsösöket élelem után keresgélve.
Még a tél beállta előtt Sün Sára és Sün Samu meglátogatták a rokonokat. Nagy volt az öröm az érkezésükkor, mert sok finomsággal megrakott kosarat hoztak magukkal.
Nagy segítség volt Sün-anya számára Sün Sára, különösen a kompótok elrakásánál. Samu pedig Somával együtt a 12 Sün-gyerek nevelésével és tanításával volt elfoglalva. Egy nap Sára és Samu odaállt Soma elé.
– Nem is olyan nehéz a te dolgod, Soma – jelentette ki magabiztosan Sára.
– Úgy gondolom, hogy erre mi is képesek vagyunk Samuval, elvégre mi vagyunk az idősebbek. Soma elcsodálkozott és elszomorodott, de hagyta, hogy Sára és Samu átvegye a helyét és a tennivalóit. Másnap káosz, rendetlenség uralkodott az egész Sün-lakban. A Sün-gyerekek nem engedelmeskedtek Sárának és Samunak, így ment egész héten. Sára és Samu szégyenkezve mentek Samuhoz, és kérték, hogy segítsen nekik rendet tenni.
– Tévedtem, elismerem, kérlek, bocsáss meg! – mondta Sára.
– Megtanultam, hogy ne irigykedjem másra – folytatta Samu.
– Nem könnyű feladat ezeket a kicsiket nevelni, vezetni, de a Nagy Király bízta őket rám, és minden nap erőt ad és segít nekem, hogy szeressem őket, és türelmes legyek velük.
– Nem haragszom rátok – mondta Soma, és megölelte a testvéreit.
A rajzok kattintással letölthetők, majd nyomtatás után színezhetők.
A rajzokat Szalacsi Dóra készítette.
