(A teljes cikk pdf formátumban letölthető.)
Húsvét közeledtével sokunknak fejtörést okoz, milyen tanítással készüljünk a vasárnapi iskolába/mosolyklubba az ünnep előtti alkalomra, ugyanis az Úr Jézus keresztre feszítéséről és feltámadásáról már oly sokszor és olyan sokféle formában beszéltünk, hogy néha azt érezzük, kifogyunk az ötletekből, bár maga a téma kimeríthetetlen. Az alábbiakban egy ünnepi lecke tervét (forgatókönyvét) szeretném megosztani Veletek, amelyet nem csak kimondottan húsvétkor, hanem bármilyen más alkalommal kivitelezhettek.
A lecke megtervezéséhez John Bunyan A zarándok útja című könyve szolgáltatta az alapgondolatot, ötletet.
Az alkalom megszervezéséhez szükséges egy olyan terem, amelyben bőven van hely a szabad mozgáshoz, ugyanis a tevékenység lebonyolításához több helyszínt elő kell készítenünk. Egy-egy helyszínhez elég egy akkora kört rajzolni a padlóra, amelybe belefér két boríték és a helyszín megnevezése. A helyszínek, amennyiben lehetséges, legyenek annyira távol egymástól, hogy néhány lépésnyi sétát („zarándokutat”) tegyenek lehetővé. Nem baj, ha a képzeletbeli utak egymás mellett szorosan kanyarognak, vagy egymást keresztezik egy lépegetős társasjátékhoz hasonlóan. Kedvező időjárás esetén az alkalmat a szabadban is szervezhetjük. Ebben az esetben gondoskodjunk a helyszíneken előkészített borítékok épségéről (pl. ne fújja el a szél)!
Az alkalom kezdetén közlöm a gyerekekkel, hogy ma egy képzeletbeli városba érkeztünk, amelynek neve: Romlás városa. Megkérdezem tőlük, hogy mit gondolnak, vajon miről kaphatta a nevét ez a város. A válaszokban valószínűleg különféle bűnökről fogok hallani, amelyekről Romlás városának nevezték el ezt a települést. Megkérdezem a gyerekektől, hogy ők szeretnének-e ebben a városban élni, én (a tanító) ugyanis elhatároztam, hogy tovább nem maradok ezen a helyen, hanem megkeresem azt a helyet, amely a legjobb a világon, vagyis Isten országát. Felteszem a kérdést a gyerekeknek, hogy szeretnének-e velem tartani ezen a zarándokúton. Ha igen, akkor tudniuk kell, hogy ez egy hosszú út lesz, sokáig eltarthat, amíg célba érünk, ezért nem mehetünk üres kézzel, így mindenki választhat egy batyut.
A batyukat a gyerekek várható létszámának megfelelően korábban előkészítem. Egy textillepedőből négyzet alakú darabokat vágok (kb. 40×40 cm), ezeknek a négy sarkát összecsomózom, és egy-egy lécre (fadarabra) akasztom, hogy vállra téve igazi batyut kapjak. Minden batyuba 3-4 követ teszek, amelyekre előzőleg markerrel egy-egy bűnnek a megnevezését írom (pl. hazugság, lopás, irigység, kárörvendés, gúnyolódás stb.). Ha nehézséget okoz a kövek előkészítése, helyettesíthetem egy-egy darab kartonnal is, bár a kő jobb, mivel érezhető a súlya, nehezebb cipelni. A gyerekek nem tudják, mit tartalmaz a batyu.Miután készen állunk arra, hogy együtt elinduljunk a Romlás városából, közlöm a gyerekekkel, hogy több állomáson meg kell majd állnunk a hosszú út során. Minden állomáson találunk két borítékot (mindegyik tartalmaz egy zöld és egy fehér lapot). Az egyik borítékot az Úr angyala hagyta számunkra, és jó tanácsokkal lát el bennünket, a másikat egy rossz tanácsadó írta, de sajnos nem lehet tudni, melyik kitől származik. Miután mindkettőből kivettük és elolvastuk a fehér lapokon levő tanácsot (a zöldet még nem vesszük ki!), meg kell beszélnünk, hogy melyiket fogadjuk el. Csak ezt követően vehetjük ki a választott borítékból a zöld lapocskát, amely a menetjegy, és rá van írva a következő helyszín neve (a másik borítékban levő zöld lapot is megnézhetjük, ha valaki kíváncsi a tartalmára). Ez a forgatókönyv minden helyszínen megismétlődik. A helyszíneken zajló beszélgetésekhez a tanító készüljön segítő kérdésekkel, kérdezze meg, miért döntöttek úgy, hogy az általuk választott tanácsot követik, miért nem lenne jó a másik tanácsot követni, milyen következményekkel járhatna stb. Lényeg az, hogy bekapcsolódjanak a beszélgetésbe a gyerekek, és ne siessünk el egy helyszínről sem addig, amíg alaposan át nem beszéltük a témát.
- helyszín: ROMLÁS VÁROSA
A gyerekek megkapják a batyukat, elmagyarázom a zarándokút lényegét az előbbiek alapján. Elindulunk a VÁROSKAPU felé
2. helyszín: VÁROSKAPU
I. boríték
II. boríték
Megjegyzés: Ha bármelyik helyszínen rosszul döntenének a gyerekek, és ez csak a zöld lapocska elolvasásakor derül ki, kaphatnak a tanítótól egy „kegyelemkupont”, amely lehetővé teszi, hogy visszatérjenek, és jó döntést hozzanak.
3. helyszín: BIZTOS MENEDÉK
I. boríték
II. boríték
4. helyszín: SEGÍTSÉGNYÚJTÁS KŐSZIKLÁJA
I. boríték
II. boríték
5. helyszín: ÁLDOTT PIHENŐHELY
I. boríték
II. boríték
6. helyszín: ÖNVIZSGÁLAT ÁLLOMÁSA
I. boríték
II. boríték
7. helyszín: JÉZUS KERESZTJE
I. boríték
II. boríték
8. helyszín: SZOROS KAPU
I. boríték
II. boríték
9. Helyszín: MENNY (Ezen a helyszínen csak egy boríték található.)
Boríték
Miután minden állomást végigjártunk a gyerekekkel, megkérdezem tőlük, hogy szeretnék-e a valóságban is végigjárni ezt az utat az életük során. Elmondom, hogy a Jézus útja valóságosan járható út, mert Ő azért halt meg a kereszten, és azért támadt fel, hogy nekünk életünk legyen. Mindazoknak, akik hisznek Őbenne, örök életük van. Csakis ez az egyetlen út, amely a mennybe vezet. Nincs más út! Az Úr Jézus maga mondja:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” János 14, 6 (aranymondás)
Az alkalom végén imádkozunk. Bátorítom a gyerekeket, hogy aki eldöntötte, hogy az Úr Jézus útján szeretne járni, az hangos szavakkal is fejezze ki ezt az óhaját Istennek. Tapasztalatom alapján az „egymondatos” rövid imát szívesen felvállalják a gyerekek.Az Úr adjon számunkra sok kis „zarándokot”, akiknek lábait ráigazíthatjuk az Úr útjára!
