Korosztály: 8-10 év
A gyermeknapi mosolyklubra idén a tizenkét éves Jézus történetének feldolgozását tervezem a Lukács 2, 41-52 alapján.
Az alkalmat egy játékkal indítom:
A gyerekek körbe állnak, és sorban mindenki megnevezi a kedvenc időtöltését (pl. „Az én kedvenc időtöltésem a focizás.”). Megkérjük a gyerekeket, hogy figyeljék meg, ki mit mond, mert szükségük lesz az elhangzott információkra. Miután mindenki megnevezte a kedvenc időtöltését, egy labdát elindítok, odadobom valakinek a körben állók közül. Aki kapja a labdát, annak meg kell neveznie annak a személynek a kedvenc időtöltését, akitől a labdát kapta (pl. „A Jánoska kedvenc időtöltése a focizás.”). Akinek elhangzott a kedvenc időtöltése, kiáll a körből, és helyet foglal. Ha helytelen kijelentés hangzott el, akkor tovább marad, amíg valaki helyes kijelentést mond róla.
A játék befejezése után megkérem a gyerekeket, hogy soroljanak fel különféle tevékenységeket, amelyeket naponta végeznek. Ezeknek a tevékenységeknek a megnevezését filctollal egy-egy kártyára írom távolról is jól olvasható méretben, és a kártyákat tetszés szerint egy mágneses táblára rakom (szétszórva a tábla felületén, anélkül, hogy sorba rendezném azokat). Ha nincs mágneses tábla, táblagyurmával bármilyen üres felületre felragasztom. Ez után rangsoroljuk a tevékenységeket aszerint, hogy melyik tevékenységre mennyi időt fordítunk. A sorban elől áll az a tevékenység, amellyel a legtöbb időt töltünk, leghátul áll az, amellyel a legkevesebbet.
A következő mozzanatban elképzeljük azt, hogy találtunk egy „időgépet”, és visszautazunk körülbelül 2000 évet, és pontosan az Úr Jézus gyermekkorának idejébe érkezünk. Megkérdezem a gyerekektől, hogy szerintük: Milyen lehetett gyermekkorában az Úr Jézus? Mivel tölthette a napjait? Vajon mi volt az Ő kedvenc időtöltése? Miután meghallgatom a gyerekek válaszait, javaslom, hogy olvassunk el egy történetet a Bibliából ahhoz, hogy pontos választ kapjunk a kérdéseinkre.
Felolvasom a Lukács 2, 41-52 igerészt. Frontális beszélgetést indítok, megbeszéljük a gyerekekkel, hogy az olvasottak alapján mit tudtunk meg az Úr Jézusról (mivel foglalkozott?), majd azt, hogyan viszonyult a szüleihez. Két fontos információt emelünk ki a történetből (1.Isten dolgaival foglalkozott. 2. Engedelmeskedett a szüleinek.), amelyeket a táblára is felírunk olyan módon, hogy majd egy fürtábra alakuljon ki. Ezt követően megbeszéljük, hogy mit jelent konkrétan az Isten dolgaival való foglalkozás, illetve miben nyilvánulhat meg az engedelmesség a mi életünkben. Minden helyes információt felírunk a táblára. Például:
A továbbiakban beszélünk arról, hogy milyen következményekkel járt az Úr Jézus életében az engedelmesség és az Atya dolgaival való foglalkozás, majd ezek a címszavak is a táblára kerülnek:
A tevékenység következő mozzanatában a gyerekek ovális alakú kártyákat húznak, és mindenkinek meg kell keresnie a párját (ha páratlan létszámú a csoport én is húzok kártyát). A kártyákra egy-egy szó van írva, amelyeknek az ellentétes értelmű párját kell megtalálni. A gyerekek a teremben sétálva megkeresik a párjukat.
A kártyákon olvasható szavak:
engedelmes – engedetlen
szófogadó – szófogadatlan
önző – önzetlen
szerény – gőgös
lusta – szorgalmas
figyelmes – figyelmetlen
türelmes – türelmetlen
stb.
Az így kialakult párok megbeszélik, hogy a két tulajdonság közül melyikkel szeretnének rendelkezni, a másikat, amellyel semmiképpen sem kívánnak azonosulni, a szemétbe dobják. Ez után a párok a csoportnak bemutatnak vagy megneveznek egy cselekedetet, amely az adott tulajdonságot/jellemvonást bizonyítja/alátámasztja (pl. szófogadó: „Kislányom, kérlek, vidd ki a szemetet!”/ „Máris viszem, anyuka.”), majd a kártyát rácsíptetik egy korábban előkészített zsinórra – így a pozitív tulajdonságokból/ jellemvonásokból „láncot fűzünk”. Megbeszéljük, hogy aki az Úr Jézushoz szeretne hasonlítani, és fejlődni szeretne minden tekintetben, annak egy ehhez hasonló nyaklánccal kell rendelkeznie.
Ezt követően visszatérünk a mágneses táblához, amelyen a naponta végzett tevékenységek sora található, és összehasonlítjuk azzal, amit az Úr Jézus időbeosztásáról/érdeklődési köréről megtudtunk. Valószínűleg az Úr dolgaival való foglalkozás a gyerekek listáján nem áll az első helyen, így azt javasoljuk a gyerekeknek, hogy gondolkodjanak azon, hogy mely tevékenységből tudnának egy keveset lefaragni (kevesebb időt tölteni), és azt imádságra, Biblia-olvasásra fordítani, hogy ez a tevékenység előbbre kerüljön a listán. Minden gyermeket megkérünk, hogy nevezze meg azt a tevékenységet, amelynek idejét lecsökkentené a bibliaolvasás és imádság javára. Hangsúlyozzuk, hogy fontos tudatosan erre figyelnünk, mert maga az Úr is ezt javasolja nekünk:
„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” – Kolossé 3,2 (aranymondás)
Megtanuljuk az aranymondást.
A tevékenység befejező részében a gyerekek egy könyvjelzőt készítenek, amelyre előzőleg rá van nyomtatva az aranymondás és a következő kiegészítendő mondat:
Úr Jézus, kérlek, segíts, hogy kevesebb időt töltsek ………………….., és több időt töltsek imádkozással és a Biblia olvasásával!
A könyvjelzőn levő imádságot a gyerekek kiegészítik, majd a könyvjelzőt tetszés szerint díszítik.
Az alkalom végén imádkozunk, a gyerekeket is bátorítjuk, hogy hangos szavakkal is mondják el imádságban, amit a könyvjelzőre írtak.
