A húsvéti történet központi üzenete Jézus megrázó, mindent megváltoztató feltámadása, de ezt csak úgy értheti meg a kisgyermek, ha már tudja, mennyire végleges és tragikus a halál.
Egy ovis korú gyermek még nem érti, mi a halál, főleg, ha sem háziállata, sem rokona nem halt még meg. De még ha látott is felfordult halat vagy hörcsögöt, akkor is lehet zavar a fejében arról, hogy mi is a halál. Sőt, sokszor egy rokon halála sem elég ahhoz, hogy valóban felfogja, hiszen ez még a felnőtteknek is annyira nehéz, hát akkor egy három-, négy- vagy ötéves gyermeknek.
A vírus által ránk kényszerített otthon ülés pozitív oldala éppen az lehet, hogy több időnk, energiánk és lehetőségünk van arra, hogy szemtől-szemben magyarázhassuk meg saját gyermekünknek az élet nagy kérdéseit. Személyes, négyszemközti párbeszéd a legalkalmasabb arra, hogy a halálról, és utána Jézus feltámadásáról beszéljünk gyermekünknek. Ragadjuk meg ezt a lehetőséget, s készítsünk elő egy húsvéti házi vasárnapi iskolát. Előkészíthetjük a képeket a történethez, (legyen az gyermekbiblia vagy internetről kikeresett képek, erről az oldalról lehet Bibliai történetekhez ingyen képeket letölteni: www.freebibleimages.org), de legyen ott a Bibliánk is, még az olvasni nem tudó gyermekeknek tanításakor is, továbbá legyen előkészítve egy kis nasi.
- A halál magyarázata
- Fizikai halál – A legjobban a saját testünkkel tudjuk ezt szemléltetni. Szólítsuk fel gyermekünket, hogy végezzen különböző mozdulatokat kezeivel, lábaival, arcizmaival, s hogy kiáltson különböző vidám szavakat. Mi is végezhetjük vele együtt, lehet ez egy játék. Majd magyarázzuk el, hogy a testünk halála az, amikor a kezünk többé nem mozog, a lábunk többé nem ugrál vagy jár, a szánkkal semmit sem tudunk mondani, a fejünk semmit sem gondol, és a szívünk nem dobog többet. Feküdjünk le, és maradjunk mozdulatlanok. Engedjük, hogy a gyerekek csinálják utánunk, esetleg a szemüket is behunyhatják. Hagyjuk, hogy ők is találjanak ki dolgokat, amit nem csinál többé az, aki meghalt. Utána magyarázzuk el nekik, hogy ez nem csak egy ideig tart, ha valaki tényleg meghalt, és nem csak alszik, hanem SOHA többet a halott nem fog tudni járni, beszélni, stb. Sem holnap, sem holnapután, sem jövő héten, sem jövő évben. Soha többé (Esetleg kövessük azt az időérzékelést, ami szerint a gyermekünk követi az idő múlását: hányat alszunk, amíg… Magyarázzuk el, hogy ha valaki meghalt, akkor akármennyit alszunk, akkor sem fog felkelni.). Ez nagyon szomorú dolog, és engedjük, hogy a gyermek átérezze a halál szomorúságát, de ne engedjük, hogy nagyon megijessze, vagy elszomorítsa a gondolat, minden lépésnél emlékeztessük, hogy ez a történet vidám, és a vége jó lesz. Nem az a célunk, hogy traumatizáljuk (főleg abban az esetben, ha valaki hozzá nagyon közel álló halálozott el, és a gyermek még gyászol), hanem az a célunk, hogy megértessük vele a halál lényegét és reményt keltsünk benne Jézus feltámadásának történetével.
- Beszéljünk a szellemi halálról is. – Nagy a valószínűsége annak, hogy a kisgyermek nem fogja igazán megérteni, hogy ez mit jelent; ennek ellenére mégis fontos, hogy próbáljuk neki elmagyarázni. Minél többször hall nehéz teológiai igazságokat, annál könnyebben megérti majd később, még ha most nem is. Magyarázzuk meg, hogy a lelkünk a testünkben láthatatlan, de az is meghalhat. Ha a láthatatlan lelkünk meghal, az azt jelenti, hogy Istentől elszakad, mert Isten maga az Élet és a Boldogság. Ez a halál sokkal rosszabb, mint a testi halál. Ha elszakad a lélek Istentől, akkor soha többé nem lehet boldog.
Használhatunk egy dobozt vagy borítékot is szemléltető eszközül (ahogy nem látjuk, mi van a dobozban vagy borítékban kívülről, ugyanúgy a lelkünket sem látjuk, de mégis, ami belül van, az fontosabb, mint a doboz vagy boríték) elsős, vagy még annál is nagyobb gyermekeknél (7-8 évestől felfelé), de az ovisoknál nem ajánlom, mert sokszor egy ilyen szemléltetés jobban összezavarhatja őket, mintha párhuzamra épülő szemléltetés nélkül próbáljuk elmagyarázni az igazságokat, mivel még nem tudnak könnyen elvonatkoztatni, párhuzamokat vonni, mindent szó szerint értenek, és ha egy dobozt vagy papírborítékot mutatunk nekik, nem fogják tudni, hogyan kapcsolható az össze a lélekkel.
- A halál oka – Nem kell az egész Teremtést és Bűnbeesést elmagyaráznunk nekik (hiszen nem is tudnának olyan sokáig figyelni), elég annyi, ha a bűnről beszélünk, mégpedig az olyan bűnről, amit nem bántunk meg. Magyarázzuk meg, mi a bűn: Istennek engedetlen tett, szó, gondolat, vagyis ami rossz. (Adjuk példákat bűnre, és hagyjuk, hogy ők is adjanak példákat – néha meglep az, mennyire jól tudják, mi a rossz.) Isten pedig nem tud együtt lenni a rosszal, mert Ő jó, és a jó nem keveredik a gonosszal össze. Ha nem bánjuk meg a rosszat, és nem valljuk meg Istennek, akkor Ő nem tud velünk lenni. Ha valaki úgy hal meg, hogy a rosszat választja, és nem Istent, akkor elszakad Istentől. Ezt nevezzük pokolnak. Isten a pokolban bünteti meg a rosszat. Ha viszont megbánjuk, akkor Isten nem büntet meg, és nem szakadunk el tőle. Akkor, ha a testünk meg is hal, a lelkünk Hozzá megy, és Vele lesz, boldogságban. (Mutassunk képeket a mennyországról.)
- Jézus halálának jelentősége – Ne időzzünk sokat Jézus kínszenvedésénél. Ebben a korban nem szükséges részletezni a kereszthalál kínjait, az ostorozás meg fára szegezés lépéseit stb. Nem tesz jót a gyermekeknek. De azért ne hagyjuk ki, s ha találunk egy diszkrétebb, távolibb képet a keresztre feszítésről, azt is megmutathatjuk nekik (ilyenkor jön jól egy gyermekbiblia, amiben stilizált, egyszerűbb kereszt-képek találhatók). Magyarázzuk meg, hogy miért halt meg Jézus, ne csak azt mondjuk el, hogy meghalt. Hiszen ez a kereszténység középpontja – a helyettesítő áldozat. Legyünk biztosak abban, hogy nem csak egy igazságtalanul meghurcolt ember történetét látják Jézus halálában. Magyarázzuk el, hogy Jézust büntette Isten a mi rossz dolgainkért (bűneinkért). Magyarázzuk el, hogy Ő maga vállalta ezt a büntetést – ez is nagyon fontos! Itt adhatunk egy olyan példát, hogy: a gyermek engedetlen volt, s a sarokba küldte az óvó néni, de valamelyik barátja azt mondta az óvó néninek, hogy engedje, hogy ő álljon a sarokba helyette. (Ez a párhuzamra épülő szemléltetés sokkal jobban működhet, mert nem elvont, hanem szó szerinti párhuzam). Jézus volt ez a barát a számunkra, Ő vette át magára a mi büntetésünket. Ne csüggesszen el, ha nem érti meg ezeket az igazságokat! Nem baj! Hidd el, hogy megmarad benne, s minél többször magyarázod el, annál jobban leülepedik, és végül egyszer majd megérti.
- Az üres sír – Most, hogy már beszéltél a testi és lelki halálról, és arról is, miért olyan különleges Jézus halála, most már elmondhatod a feltámadás történetét. Ne meséld el egyszerre az egészet! Válassz ki egyet a sok tanútételből – az asszonyokat, Máriát, Pétert vagy az emmausi tanítványokat. Csak arra az egy történetre koncentrálj! Taníts keveset, de azt jól! Ennek a történetnek minden egyes mozzanatához legyen egy képed! Használd a hanglejtésed, arckifejezésed arra, hogy nyomatékosítsd mondanivalódat – sőt, hívd fel a gyermeket arra, hogy mutassa ki arcával a meglepetést, az örömöt, a félelmet, a szomorúságot, a megkönnyebbülést. Ne az angyalokra, a tanítványokra helyezd a hangsúlyt, hanem arra, hogy Jézus milyen erős: legyőzte a halált, minket is fel tud támasztani.
◊ Ötlet a figyelem fenntartásához: Kérdd, hogy a történet mondása közben, ha tapsolsz egyet, ismételje meg az utolsó mondatodat, vagy az utolsó kifejezést.
◊ Idő: Azt ajánlom, hogy az egész tanítást ne egyszerre, hanem minden egység között olyan öt perces szünettel tanítsuk. Ne beszéljünk egyszerre többet öt percnél. Megszakíthatjuk nasival, színezéssel, mozgós énekkel, egyebekkel, majd folytassuk ott, ahol abbahagytuk. De fontos, hogy az egészet még aznap mondjuk el neki! Ne feküdjön le azzal, hogy milyen szomorú dolog a halál, vagy hogy Jézust keresztre feszítették! Hadd fejezze be a napot a jó hírrel: Jézus feltámadt, és minket is fel fog támasztani, ha hiszünk Benne!
