„Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket […] mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.” – Lukács 24,22-23
A nagypénteki események mélyen elszomorították az Úr Jézus Emmausba tartó két tanítványát. Annyira fel voltak zaklatva, hogy nem tudták elfogadni az asszonyok bizonyságtevését Mesterük feltámadásáról, még akkor sem, amikor egyéb tanítványok is bizonygatták, hogy a sír üres. Saját fájdalmukat csak mélyítette az a pesszimizmus, amivel ezekre a hírekre reagáltak. Így ők ketten még egy teljes napot töltöttek gyászban, a feltámadás csodájának öröme helyett.
Jó lenne, ha mi nem engednénk, hogy jelenlegi helyzetünk megfosszon bennünket a feltámadás örömétől. Bár idén a húsvétot kevésbé kellemes körülmények között kell ünnepelnünk, a szentek öröme bármilyen kihívás vagy szomorúság fölé kell emelkedjen. Hiszen Megváltónk megérdemli azt a hódolatot és dicséretet, ami megváltottainak őszinte öröméből és hálájából fakad!
