„De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.” (24:11)
Az asszonyok elmondták a jóhírt a tanítványoknak és a többieknek, ám „szavuk csak üres beszédnek látszék”, nem hittek, mert „balgatagok és rest szívűek voltak”. Mégsem volt hiábavaló. Péter utánajár a dolgoknak, a többiek pedig megdöbbenve vitatják a dolgokat. És Jézus az asszonyok segítségére siet. Elvezeti az Emmaus felé igyekezőket odáig, hogy ők vágyjanak a Jézus jelenléte után. Az eredmény: „megnyílt a szemük, felismerték, s még abban az órában útra keltek”, visszatértek a közösséghez, ahol szintén megjelent Jézus.
Ma sincs más dolgunk mint beszélni Jézusról s a Vele átéltekről a körülöttünk élőknek, a ránkbízott gyerekeknek. Lehet, hogy a mi szavunk is csak üres beszédnek tűnik majd, de Isten minden hitetlenség ellenére vágyat ébreszthet szívükben. Elérheti, hogy találkozzanak Vele akár közösségeinkben, gyülekezeteinkben is.
Tapasztaltad már, hogy megéri fáradhatatlanul tanítani és bizonyságot tenni?
Urunk, add, hogy megtegyük, ami rajtunk áll, a többit pedig bízzuk Rád!