Irányítsd figyelmét Istenre, s adj neki támasztékot!
A kertben a kedvenceim közé tartoznak a futónövények: a szőlő, az uborka, a paszuly, a sarkantyúka, a lonc és a többiek. Mindig érdeklődéssel figyeltem, már gyerekként is, hogy törtetnek felfelé, az ég felé. A kis kacsóikkal kapaszkodnak, ha találnak kapaszkodót.
Természetes életformájuk, hogy felfelé törnek, s ha van mibe kapaszkodniuk, akkor rohamosan haladnak felfelé. Ha semmi nem akadályozza növekedésüket, virágot hoznak meg gyümölcsöt, akár százannyit is. De szükségük van támasztékra, karóra, hogy felfelé nőjenek, hogy szépek legyenek, s ha nincs egy kerítés vagy fal a közelükben, a kertésznek kell biztosítania a megfelelő támasztékot. Egy jó erős, hosszú karó biztosan tartja a növényt, s az kúszhat felfelé.
Ugyanígy gyermekeinknek is támasztékra van szükségük. Ott vagyunk-e gyermekeink mellett? Felfelé irányítjuk-e tekintetüket, Istenre mutatunk-e? Megtörténik a növénnyel is, hogy nem találja a támasztékot, s akkor oda kell segíteni, kicsit a karó köré tekerni gyenge szárát, hogy aztán azon haladjon tovább, megerősödve, fölfelé. Kicsi korától tudja-e gyermekünk, hogy Istenre támaszkodhat, az Ő Igéje nyújt kapaszkodót az életben? Megmutattuk-e neki, mibe kapaszkodjon? Ott vagyunk-e vele az Ige tanulmányozásában? Példát mutatunk-e neki ebben?
Segítsük, tanítsuk, neveljük őket, hogy az Úr felé irányítsák tekintetüket, s Igéjére támaszkodjanak! Legyünk élő példák előttük!
„Lábam előtt mécses a te Igéd, ösvényem világossága.” Zsoltárok 119:105
Bereczki Klára
