Kezdő kertészként még keveset tudok a metszésről, de azt már tudom, hogy van, amikor árt a metszés, s van, amikor hasznára van a növénynek. A szőlőt, a fákat, cserjéket, sőt még a kiskerti növények egy részét is meg szoktuk metszeni. A túlburjánzó növénynek nem marad energiája a gyümölcstermésre, kevesebb, gyengébb a gyümölcstermése, ezért szükséges a fákat, a szőlőt, a paradicsomot visszametszeni, kacsolni. A metszés pillanatában sebet ejtünk a növényen, de ez a seb begyógyul. Utólag látni fogjuk, hogy a metszés következtében a növény egyensúlyban van: megfelelően kap napfényt, vizet, a terméseit nem dobja le, hanem beérleli, s a kertész örömét leli benne.
Atyánk a mi életünkben is rendszeresen végzi a metszést, még ha nekünk fájdalmas is olykor, de jó látni utólag, hogy Isten mindig mindent a javunkra munkál.
Ugyanígy a gyermekeink életében is szükség van a metszésre, a vadhajtások visszacsípésére, a rossz irányba növő ágak lemetszésére vagy átirányítására. A kicsi gyermekben is előbújnak a vadhajtások, a bűnös emberi természet, a testi kívánságok, a hazugság, a csalás, a büszkeség, az engedetlenség, a makacsság, az önzés, a féltékenység, a lopás és egyéb bűnök. Ha nem vesszük komolyan őket az elején, amikor megjelennek, később nehezebb, fájdalmasabb lesz a metszés, a problémák kijavítása. Idejében kell cselekednünk, hogy hely maradjon a gyermek életében a kiegyensúlyozott növekedésre, a későbbi jó gyümölcstermésre.
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt lemetsz, amely nem terem bennem gyümölcsöt, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.” János 15, 1-2
„Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik – akiket a saját terve szerint elhívott.” Római levél 8, 28
Bereczki Klára
