Amikor Isten küldetésében járunk, a menny Istenének jó kegyelme nyugszik meg rajtunk: kedvessé tesz a felettesek előtt (l. Eszter, Dániel is), lehetőséget teremt a feladat kivitelezésére is. S talán ebből a kegyelemből fakad az emberi részhez szükséges megfelelő hozzáállás is. Mert kell, hogy a feladat szívügy legyen (3.v.), kell az alázatos és bizalommal teljes könyörgés (4.v.), kell bátorság (2-5.v., 20.v.), céltudatosság és tervezés (6-8.v.), felkészülés és elszántság (11-15.v.), bölcsesség (16.v.), összefogás másokkal (18.v.), hit v. bizonyosság a végeredményben (20.v.). Csak így lehet szembeszállni az ellenséggel, aki mindig jelentkezik és támad, amikor valaki Isten népének (vagy általában az embereknek) a javát keresi (10.v., 19.v.).
Isten rajtam nyugvó jó kegyelmét én is tapasztalom. Ugye te is? Áldjuk Őt ezért! S legyen a ránk eső rész is olyan hiánytalan, mint Nehémiásnál volt!