„…abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni […] Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről…” – 2 Sámuel 11:1-2
A bukást megelőző vészjelek egyike nem más, mint felelősségeink elhanyagolása. Dávid nem teljesítette királyi felelősségeit sem a harcmezőn, sem otthon, az ország igazgatásával kapcsolatosan. Ha elkezdjük a Szentírás által meghatározott felelősségeinket elhanyagolni otthon, a munkahelyen és/vagy a szolgálatban, nem kizárt, hogy a bukás vagy bukások sorozata előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. A bukás természetétől és helyétől függetlenül a kudarc életünk minden területén érzékelhető. Családi felelősségeink tudatos vagy kevésbé tudatos elhagyása hatással lesz szolgálatunkra, s ez fordítva is igaz.
Kedves szolgatársak, kérjük Isten segítségét, hadd lássuk meg igazán, valóban helytállunk-e abban, amit Isten ránkbízott otthon, munkahelyünkön és szolgálatunkban, hogy a bukás minden formáját elkerülhessük!