„Őelőtte hajtanak térdet a halandók, mind, aki nem tarthatja életben a lelkét.” (30.v.)
Ma igen keveseket érdekel Isten véleménye. Azonban akik Őt keresik, azok dicsérik az Urat (27.v.). Miért? Mert akik keresik Őt, azok megtalálják. Megtapasztalják segítségét és szabadítását (5-6.v.), s hogy nem veti meg a nyomorult kiáltását (25.v.). Mindezt azért a szövetségért, amelyet kötött népével s a pogányokkal az Egyetlenért. Az Istenemberért, akit elhagyott az Isten, hogy az ember közel kerülhessen hozzá (2.v.). Ám az Úr nem erőlteti magát senkire. Ahhoz megy, aki segítségül hívja Őt. És annál marad, aki értékeli jelenlétét is, nemcsak hasznot akar húzni belőle. Az Övé a királyi hatalom (29.v.), és eljön az idő, amikor mindenki el fogja ezt majd ismerni. A Jézus nevére minden térd meghajol: mennyeieké, földieké, föld alattiaké. (Fil. 2:10) Még lehet lázadni, csúfolkodni, de egy ponton a legkeményebb ember is megtörik: nem tarthatja életben a lelkét. Ezért leborul Előtte mindenki, legyen gazdag vagy nyomorult, tudós vagy tudatlan, híres vagy ismeretlen. Azt, aki önként megteszi, fiává fogadja s kiváltságokban részesíti (31-32.v.)
Tudsz-e beszélni tetteiről az utódoknak vagy még nem hajoltál meg Előtte?
