Mindennapjaink fontos része a zene. Bármerre járunk: utcán, üzletekben, fodrásznál, jól szituált magánrendelőben (ott diszkrét, halk), zene lüktet körülöttünk. Anyukák mondogatják büszkén, hogy még nem tud beszélni gyermekük, de felállva a kiságyba kapaszkodva ide-oda billeg a zene ritmusára, vagy tapsikolva fejezi ki tetszését annak, ha valami kedvére való dallamot hall (akár édesanyja énekét). Így lettünk teremtve, Isten tervében benne volt a zene, az énekhang, a hangszerek sokfélesége. Mindez azért, hogy az ember Őt dicsőíthesse.
Következzen itt néhány bizonyíték erre vonatkozóan.
A Bibliában a zenére való első utalást 1. Mózes 4: 20-22-ben találjuk, ahol Kain utódainak leszármazottairól van szó. Megtudhatjuk, hogy Jubal lett ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak, egyszóval zenészek. 2Krónikák 20: 19-ben arról olvashatunk, hogy a léviták felállva egyre hangosabban dicsérik az Urat. S mindannyian gyönyörködtünk már sokszor a zsoltárokban, melyek szintén Isten nagyságát, szentségét dicsőítik. Pl. Ének szombatnapra (92. zsoltár), Buzdítás Isten dicséretére (95. zsoltár), A karmesternek húros hangszerre, Dávid zsoltára (4. zsoltár). Hosszasan folytathatnánk a sort.
A zene a mennyben is létezik, erre emlékeztettek bennünket a karácsonykor felolvasott igék is: …és hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lukács 2: 13-14)
Az ószövetségi templomban Isten dicsőítése a léviták feladata volt, csak az lehetett zenész, aki lévitának született. A mi nyelvünkben is van egy ilyen mondás a megnyilvánuló tehetségre: „Hiába, erre születni kell.”. Mennyivel inkább fontos az, hogy, ha valaki Istennek akar szolgálni énekkel, hangszerekkel, az újjászületett hívő legyen! A Bibliában olvasható énekek rendkívül mély érzelmi töltéssel rendelkeztek, de nem találunk arra vonatkozó utalást, hogy milyen stílusban, és kizárólag milyen hangszerekkel lehet azokat előadni. Ebből arra következtethetünk, hogy Isten számára az fontos, hogy aki dicsőít, milyen lelkiállapotban van, milyen élményt akar kifejezni a zenén keresztül, és Istennek szól-e a magasztalás.
Nagy szükség van zenére a gyermekevangélizációs alkalmainkon is. Hiszen a zene rendkívüli hatással van az érzelmeinkre, különböző hangulatot tud kelteni bennünk. Képes arra, hogy vidámítson, elszomorítson, fölzaklasson vagy megnyugtasson. Lehet, hogy mi felnőttek is bátrabban fejezzük ki érzelmeinket a gyermekek, tinik előtt, és jól van ez így. Dávid példa lehet ebben is előttünk: minden élménye Isten elé kerül imádságban. Ha öröme van, majd kiugrik a bőréből, ha fájdalma van, összetörve fekszik a földön. Keressünk olyan énekeket, amelyeket mi is teljes átéléssel tudunk énekelni, személyes vallomásként, imádságként! Ha nem a „sajátunk”, nem jön szívünk mélyéről az ének, a hangszeres darab, amit át akarunk adni a gyerekeknek, tiniknek, akkor nem lesz kívánatos, hiteles és vonzó. Isten számára törekedjünk a legjobbat adni! Ha zenei tehetséggel áldott meg, akkor kötelességünk folyamatosan dolgozni, gyakorolni, csiszolni a tudásunkat.
Befejezésül néhány lehetőség, ahol a zene missziós eszközzé válhat:
1. Klubok (Mosolyklub, Tomorrow Clubs, Tiniklub)
2. Táborok vagy speciálisan zenei tábor
3. Zenés foglalkozások
4. Bibliai témájú musical
5. Zenés áhítat, ahová a hívő családok meghívhatják barátaikat.
6. Ünnepeink a gyülekezetben, ahol a zene kiemeltebb szerepet kap.
7. Zenei együttesek alakítása, ahová a gyerekek elhívhatják nem hívő barátaikat.
8. Zenei kurzusok hangszereken tanulók számára hívő tanárokkal.
9. Jótékonysági koncert a város javáért, ahová meghívhatjuk lakóhelyünk vezetőit, pedagógusokat stb.
Kívánom, hogy munkálkodjon Isten a szívünkben, mutasson utat, hogy saját adottságainkhoz képest milyen eszközöket használhatunk gyermek- és tinimissziónkban!
