„Minthogy a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom építésekor.”
1 Királyok 6,7
Majdnem teljesen biztos vagyok, hogy nem vagyok egyedül abban: akkor, amikor csapatmunkáról van szó, azonnal ez az ószövetségi igevers úszik fel az emlékezetből a felszínre. Szeretném azt mondani, hogy egy személyes áhítat alkalmával emelkedett ki ez a nem igazán konvencionális igevers, megtanítva nekem Isten csapatépítési stratégiáját: egyenként formálni a darabokat, egymástól távol, hogy az összeilleszkedés zökkenőmentesen és csendben történjen. De az igazság az, hogy ezt az igeverset és a magában hordozó üzenetet valamikor régen, valaki más bizonyságtevésében hallottam először. Nem emlékszem hol, mikor, kitől, de azóta lerázhatatlanul velem maradt.
Senki nem vonja kétségbe – még kevésbé én – a csapatmunka jellemformáló vetületeit, viszont a Biblia tapasztalatainkkal együtt bizonyítja, hogy formálódásunknak máshol, a csapaton kívül is történnie kell, hogy ne faragatlan kövekként próbáljunk a szolgatársakhoz kapcsolódni. Vagyis ahhoz, hogy a csapatmunkának jellemformáló előnyeit élvezni lehessen, először egy „alapfokozatú” megmunkáláson kell átesnünk, hogy egyáltalán kezdhessen valamit velünk Isten a szolgatársak sorfalában. Mielőtt jellemünk bizonyos vonásait finomra csiszolná Isten a csapatmunka és a társaság által, addig a csapattól távol ugyanezeknek a vonásoknak valamilyen formát kell ölteniük, mert a véső és a smirglipapír nincs mit kezdjen egy maroknyi idomtalan homokkal vagy malterrel.
Tegyük fel magunknak ma a kérdést, hogy vajon jellemünk mely vonásai várnak még mindig valamilyen elsődleges vagy további formálódásra?! Rugalmasság, alkalmazkodás vagy alázat? Milyen vonásokat kellene még egyelőre távol tartani a „templomépítéstől”, hogy Isten egy személyre szabott műhelyben dolgozzon még rajtuk?! Hűség, kitartás vagy elszántság? Mely vonásainkat kellene egyelőre kivonni a forgalomból, hogy konkrétabb alakot öltsenek, és alkalmasabbak legyenek a csapat általi formálódásra?! Türelem, béketeremtés vagy higgadtság?
Legyen a héten mindennapi imatémánk, az a kérés, hogy Isten mutassa meg, mit szeretne bennünk formálni, hogy a következő együttműködéskor a szolgatársak sorfalába való beilleszkedés zökkenőmentesen és csendben történjen.
Szűcs Zsolt, Nagyvárad