Forró nyári nap volt, tökéletes egy gyereknap megszervezéséhez. A mozgásos játékokat a közelben levő parkban tartottuk, ahol a meleg miatt sorra lekerültek a játékokban fölöslegessé váló sapkák, felsők, napszemüvegek, kitűzők, vizes palackok és még ki tudja, mi minden…többek között a nagyobbik fiam szemüvege, amit történetesen nemrég csináltattunk, igencsak jó pénzért.
Hogy ne kelljen a kezemben tartanom ezeket a holmikat, letettem valahová a fűbe, ahonnan sorra visszakerültek a tulajdonosokhoz, kivéve egyetlen dolgot…a fiam szemüvegét! Amikor visszaértünk a gyülekezeti terembe, akkor döbbentem rá, hogy teljesen megfeledkeztem róla! Csupán arra emlékeztem, hogy beletettem egy napellenzős sapkába, majd a fűbe, amit a gazdája valószínűleg megtalált és elvett; a szemüveget viszont nem láthatta, mert közben kiesett, és beleolvadt sötét keretével a környezetébe. Amíg a munkatársaimat megkértem, hogy ebédet adjanak a gyerekeknek, rohamléptekkel visszaindultam a parkba. Kérlek, Istenem, engedd, hogy megtaláljam! Tudom, hogy sokan jártak már ott azóta, sokan labdáznak, piknikeznek, napoznak, talán épp azon a helyen; de Te jól tudod, hogy szükségünk van rá, meg hogy a bibliai történetünk témája is ez lesz: elveszett és megtaláltatott…; olyan jó lenne, ha ebben a dologban is megmutatnád a hatalmadat, és nem úgy érne véget ez a gyereknap, hogy a szemüveg nyomtalanul elveszett…A gyerekek is imádkoztak ezért, én pedig egyre nagyobb hittel és hálával tártam Isten elé kérésemet. A parkhoz közeledve egy gyerekcsoportot láttam azon a helyen, ahová a holmikat emlékeim szerint lepakoltam, és hatalmas örömömre valaki épp a szemüveget tartotta a magasba, keresve a gazdáját. Aztán egy anyukától megtudtam, hogy takarót akart leteríteni, amikor megpillantotta a lábai előtt heverő tárgyat. Egy hajszálon múlott, hogy nem lépett rá! Így történt, hogy a szemüvegen egyetlen karcolás sem esett, mert a mennyei Atya gondoskodott róla!
Mondanom sem kell, milyen bevezetőt alkalmaztam Zákeus történetéhez, s milyen csodálatos volt megtapasztalni együtt a gyerekekkel, hogy Istennek ma is van hatalma megtalálni az elveszettet, még akkor is, ha csupán egy szemüvegről van szó. Együtt adtunk hálát a csodálatos imameghallgattatásért.
Természetesen, nincs mindig lehetőség ilyen friss élményt kapcsolni a bibliai történethez, amit tanítunk. Viszont ahhoz, hogy a gyermekek megértsék a bibliai történet központi igazságát, jó, ha közel hozzuk azt az ő mindennapi életükhöz, és az alkalom során minden tevékenységet ehhez kapcsolunk, hiszen minél több mozzanatban találkozik vele a gyermek, annál mélyebben megértheti, és magáévá teheti.
1. Az alkalom elején szervezett játékok a központi igazságban megjelenő fogalomhoz kötődjenek. Említenék néhány egyszerű gyakorlati példát. Ha az elveszett és megtaláltatott kifejezéseknél maradunk: Rejtsünk el egy tárgyat a teremben, amit hideg-meleg játékkal keressenek meg. Kerestessünk a Bibliában különböző kifejezéseket, igéket; s aki elsőnek megtalálja, pontot kap. Vagy keressük azt az embert, aki télen, nyáron született, van egy kiscicája, idén lesz 10 éves, stb. Jégtörő játékoknak is megfelelnek, viszont ezek által a gyermekek közelebb kerülnek az említett kifejezésekhez, ők maguk is megtapasztalják, milyen az, amikor keresni kell valamit , vagy valakit, ill. a megtalálás örömét is átélhetik.
2. Az énekeket úgy készítsük elő, hogy megjelenjenek bennük a bibliai történet kulcsszavai. Az énekek nagyon közel állnak a gyermekekhez, ezért, ha az énekek tartalmát érthetően megmagyarázzuk, akkor a gyermekek az énekekben szereplő igazságot is megtanulják, és bármikor felidézhetik. Taníthatunk új éneket, ami a bibliai leckéhez kapcsolódik, majd úgy énekeltessük, hogy a kért szavak, esetleg szinonímáik éneklésekor hangosabban vagy halkabban énekeljenek, hogy még éneklés közben is gondolkozzanak.
3. A bibliai lecke tanításakor a központi igazságot többször is hangsúlyozzuk, esetleg írjuk ki egy nagyobb lapra, plakátra, amit ki is függeszthetünk a terembe, hogy ne csak hallják, hanem lássák is a megtanulandó igazságot. Mindig kapcsoljuk egy olyan történethez, illusztrációhoz, ami közel áll hozzájuk, hogy belehelyezhessék a mindennapi életükbe.
4. A lecke tanítása után adjunk alkalmat arra, hogy feldolgozzák a hallottakat. Ezt lehet egy gondosan összeállított feladatlap kitöltésével, barkácsolással, rajzzal, szerepjátszással, bábjátékkal, amelyek mind a bibliai történethez kapcsolódjanak, és lehetőséget adjanak a gyermekeknek arra, hogy elgondolkozzanak a történet mondanivalóján, ill. belehelyezzék magukat a bibliai személyek helyzetébe: Én hogyan reagáltam volna, ha Jézus tőlem kérte volna az öt kenyeret és két halat?, Mit éreztem volna, ha kútba dobnak, mint Józsefet?, Vendégségbe érkezik hozzám Jézus. Ugyanakkor –nagyobb gyerekek esetében- kérdezzük meg őket, hogyan viselkedtek nehéz helyzetekben, mi jelentett segítséget nekik. Sokszor az ő személyes tapasztalataik elmondása által a többi gyermek is tanul, ráadásul a közösségi érzet is erősödik bennük, és közelebb kerülnek egymáshoz.
5. Miközben felkészülünk a bibliai történet elmondására, a legfontosabb dologról nehogy megfeledkezzünk: a Jézussal való személyes kapcsolatunkról. Amíg lázasan gyűjtjük az ötleteket, kiválasztjuk a legmegfelelőbb módszereket, felkészülünk minden lehetséges helyzetre, nehogy a legfontosabb háttérbe kerüljön: az Igéből nyert személyes üzenet és imádság! Mondanivalónk csak akkor lesz hiteles, ha mi magunk is megéljük a bibliai igazságokat, s minden igyekezetünkkel Jézusra mutatunk! Ehhez kívánok bölcsességet minden tanítótársamnak!
Boros Emília, Temesvár
